SZÜLŐ ÉS GYEREKE EGY CSOPORTBAN
A többféle szülő-gyerek csoport formációban közös, hogy ezen a szülők egy(ik) gyerekükkel vesznek részt, és hogy vezetőtársam Jeney Ági. Majdnem közös a cél is: olyan környezet teremtése a csoport által, ahol közös játék, feladatok, gyakorlatok adnak teret a hétköznapokban nehezen összehozható egymásra hangolódásra és odafigyelésre. Nemcsak a "mai rohanó világban" közhelyre alapoztuk szándékunkat. lényegibb és mélyebb találkozások jönnek létre szülő és gyereke között. Rácsodálkozásokon keresztül megértések születnek. Ezek pedig munícióul szolgálnak a mindennapok kisebb-nagyobb konfliktusaira, zördüléseire.
A 8 egymást követő péntek délután során a gyerekek számára a játékokon keresztül teret adunk arra, hogy indirekt módon, szimbolikusan, konfrontáció nélkül jeleníthessék meg feszültségeiket, frusztrációikat. Eközben szüleik maguk is belevonódnak a játékba, beleshetnek gyerekük érzelmi életébe és megismerhetik, megtanulhatják azokat a technikákat, melyek segítségével az otthoni együttes játék is beszédessé, informatívvá válik számukra.
Az iskolaszünetekben egy egyszeri workshop-sorozatot tartunk szülő-gyerek párosok részére. Vonzó lehet az elköteleződéstől tartók számára.
Legközelebb a tavaszi szünetben, délután fél 3 és 5 óra között várjuk a 6 és 8 év közötti gyerekeket EGYIK szülőjükkel.
A 2014/2015-ös tanévben egyelőre a folyamatokra koncentrálunk, workshopot nem terveztünk.
Előzetes bejelentkezés szükséges!
Szülő és kamasz gyereke (14-17 éveseknek)
A generációs különbségek és a szülőként képviselt szempontjaink elkerülhetetlen merevsége örökérvényű szakadékként áll kiskamaszaink és szüleik között, melyben ritka és páratlan élmény a bizalom és minőségi együttlét újratapasztalása. Erre teremtünk lehetőséget a csoport védett terében: kölcsönös rálátást, megértést és ezáltal könnyebb, gördülékenyebb hétköznapokat kínálva eredményként.
A kamaszokat és szüleiket érintő csoportot most tervezzük, dolgozzuk ki Ágival.
Ennek célja kicsit más lesz. Mind a szülők, mind nagykamaszaik számára az jelenti a kihívást a hétköznapokban, hogy egymásra autonóm személyként tekintsenek, megtartva e megállapítás valamennyi felelősségét és következményét. Az egymásra utaltság meg is szűnik meg nem is. Felemás állapot, amihez mosolyogni kellene. Ha közelebb férkőzhetnének egymáshoz, lehet, könnyebben menne az a mosoly :)
Amíg a csoport megérik bennünk, ajánlom figyelmedbe a